A várhoz érve a hatalmas, mély várudvar, a zömök, vastag falak inkább erődítményt és harcokat idéztek, mint főúri kastélyhoz illő bálokat. A szőlő istenének szobra fogadott bennünket még a váron kívül, jelezve, hogy ezen a tájon is gazdag szőlőszüreteket tartottak és tartanak, és itt is szeretik a bort. A belső udvar kapujában a fejünk felett igazi 2,5 méter hosszú krokodil tátongott, amelyet a vár urai függesztettek fel és 1707 óta ijeszti a betolakodókat és egyéb ellenségeket. Átlépve a festett mennyezeti kapuzat alatt, belül magasan az oldalfalakon is megannyi festményt és egy óriási napórát pillanthattunk meg. A secco-technikával készült színpompás barokk falfestmények oszlop- és párkányábrázolásaikkal, illetve a 130 császári portréval a domború faldíszeket helyettesítik, és közel 1000 négyzetméternyi felületükkel az Alpoktól északra fekvő területek gyöngyszemévé tették Fraknót. Ezeknek a festményeknek a helyreállítását az Eszterházy Alapítvány jóvoltából 2004-ben fejezték be.
Az utunkat dél felé folytattuk szintén az Eszterházyak által felújított épületegyüttes felé. Lakompachba ( Lackenbach) mentünk, ahol egy vízi várat és kastély épületet tekinthettünk meg. A kastély régi reneszánsz épületét csak kívülről láttuk, mert igazából a természetet bemutató interaktív kiállítás kötötte le figyelmünket: az erdők, a vadak és a természet értékeit bemutató kiállítótérben gukkerral nézhettük a nagyvadakat, illatokból meg kellett állapítani, hogy hol járunk, minek az illatát érezzük; a kitömött állatokhoz közel lehetett menni, mikroszkópon át a kisebb élőszervezeteket is megnézhettük, vagy gipszmintákat lehetett készíteni a vadon élő állatok lábnyomairól. Volt játszó és pihenőterem (nagy babzsákok J), de legjobban a finom üdítőket és frissítő italokat kínáló presszónak örültünk a sok járás végén. Ági néninek az ideiglenes kiállítás tetszett a legjobban, hiszen a fiatal építészhallgatók állították ki papírból, farostlemezből épített makettjeiket, melyek többsége valamilyen híd volt. Ezek mozgatható, változtatható szerkezetűek voltak, ki lehetett próbálni interaktív módon, ahogy a kinti, szabadtéri játszóeszközöket is.
Indultunk a szállásra: Harkára, az Alpokalja panzióhoz. Itt megtanultak az új MMC-s tagok „mocsarazni” egy finom vacsora után.
Másnap, 2-án utunk Sopronhorpácsra, egy régi, középkori, román stílusú , bélletes kapuzatú, Péter és Pál szentekről elnevezett templomhoz vezetett. Adrienne néni mesélt a régi történelmi eseményekről, és a kinti kőtárat üvegen keresztül végignéztük.
Következő élményünk a Fertő-hansági nemzeti parkhoz tartozó Hegykőn található Sára termál-gyógyfürdő volt. 1971-ben 11 hektáron építették ki az 58°C-os alkáli-hidrogén-karbonátos vízzel táplált fürdőt. A turisták és helyiek által egyaránt látogatott helyre mi is kíváncsiak voltunk. A strand négymedencés, elsősorban mozgásszervi megbetegedések gyógyítására alkalmas, de a forrás gyomorbántalmak elleni ivókúrára is jó. Az úszómedencéje persze csak 24°C-os. Igyekeztünk a benti, kinti medencéket egyaránt kipróbálni.
Legutolsó állomásunk Győr volt, ahol a nevezetességeket körbejárva, egy finom cukrászdázással zártuk a kirándulásunkat. Marika néni, Adrienne néni és Ági néni volt a vezetőnk.
2. Adventi MMC
A második kirándulás december első hétvégéjére esett. Ismét a burgenlandi tartomány nevezetes helyeit kerestük fel.
Első úticélunk Schlosshof volt. Ezt a kastélyt a híres törökverő Savoyai Jenő herceg használta az 1720-as években mint reprezentatív vidéki vadászkastélyként. Johann Lucas von Hildebrandt építészt bízta meg a monumentális barokk kastély és kert megtervezésével. 1770-ben az özvegy Mária Terézia még egy emeletet építtetett a kastélyra Franz Anton Hillebrandt udvari építész segítségével. A munkálatok során a kor ízlésének szellemében gazdag klasszicista díszítéssel látták el a homlokzatot. A Hofi kastélyban az adventi vásáron sok kis faházikóban kínálták portékáikat mind a magyar, mind az osztrák kézművesek, volt, aki megszámolta, és épp 100-at kapott. A bécsi vásárhoz képest nem kellett tolongani, a rengeteg látogató itt kényelmesen, tágas térben sétálva, egyik gazdasági épülettől a másikig, fokozatosan fedezhette fel a kastély belső és külső környezetét. Kóstolhattunk különleges ízesítésű finom házi lekvárokat, és itt is, akárcsak Pesten a Vörösmarty téren vagy Bécsben a Mária Hilferen ihattunk gyerekpuncsot, ehettünk „smarnit”.
A kastélyban ismét egy magyar hölgy vezetett bennünket végig, ahol a barokk lakomák és vendéglátás rejtelmeibe is bepillantást nyertünk: a meghívott vendégnek magának kellett gondoskodnia az evőeszközről, sőt a személyzetet is magával kellett hoznia! A borospoharaknak is híján voltak akkoriban, így igencsak sokan ittak egy pohárból.
Schlosshofot elhagyva buszunk ismét egy újabb Eszterházy kastélyhoz érkezett.
Kismarton (Eisenstadt) volt az Eszterházyak birtokközpontja. Már a téli délutánban teljes fényben fogadott bennünket. Két kiállítást is megtekinthettünk: az egyik az utolsó hercegi pár életéről szólt, Melinda hercegnő életén keresztül ismertük meg az Eszterházy Alapítványt, mely a régi birtokok és uradalmak ápolója, fenntartója lett. A Melinda hercegnéről (1920–2014) készült kiállítás egy rendkívüli asszony életét mutatja be a látogatóknak. A polgári származású Ottrubay Melinda balettozni tanult, és fényes karriert ért el az Operaházban, de egy teniszezés közben romantikus szerelem szövődött közte és Eszterházy Pál között.
A két médiaművész által készített 360° fokos film a táncot, a zenét, a performanszot és az előadásokat egy szálra fűzi fel.
Kisfilmen keresztül mutatják be Melinda hercegnő sokirányú tevékenységét, férje halálát követően is kiválóan intézte az alapítvány ügyeit (a diákok részére alapított ösztöndíjat).
A másik kiállítás az Esterházy hercegek világába vezetett bennünket. Megtekintettük a hatalmas koncerttermet, ahol Haydn előadásait hallgatták, s amelynek falain magyar királyokat, osztrák hercegeket egyaránt felismerhettünk és megtudtuk, hogy az ablakokat miért falazták be, vagy miért nem látjuk a padlót. De jártunk a cselédszobában, egy különleges, csempével kirakott, tükörrel megmutatott, helyreállított, több száz éves fürdőhelyiséget is láttunk, a titkos csigalépcsőnél megfigyelhettük a hercegkisasszonyok arcképeit és egyikük szomorú sorsát. A padlásszobából letekinthettünk a kápolnába és érezhettük, hogy nem mindenkinek volt tejjel-mézzel folyó kánaán régen ez a hely. A "Hercegnői lakosztályok" című kiállítás egyedülállóan és közvetlen módon engedett betekintést számunkra az Esterházy dinasztia életébe. A lakosztályokat nagy szakértelemmel restaurálták, termei emlékeket idéznek a főúri család mindennapjairól.
Későre járt, indultunk Harkára, kedvenc szállásadónkhoz.
Másnap Lébényben hazánk híres, több mint 800 éves, román stílusú templomát látogattuk meg. A Szent Jakab plébániatemplomról nemcsak az építészeti történetét ismertük meg, hanem érdekességeket is elárult vezetőnk: az apszis hátsó falán csak a jó szeműeknek észrevehető módon a kőfaragó mesterek titkos üzeneteit fedezhettük fel (névrövidítések, illetve ördög- és angyalfej szimbolizálta pokol és mennyország jelképeit). A templom melletti épülettömbben kiállítás mutatta be a Szent Jakab Zarándoklat útját: Santiago de Composteláig. Itt fogadják a Budapestről vagy épp Spanyolországból érkező zarándokokat. Láthattunk képeket, szakrális tárgyakat és más értékeket is. A hideg templom után a meleg, fűtött helyiségben melegedhettünk át.
Hazafelé vezető utunkon ismét meglátogattuk Győr városát, hogy megtekinthessük Szent László hermáját, de sajnos a templomot bezárták, így a belső város sok adventi házikóját vettük sorra, hogy kisebb ajándékokkal lephessük meg szeretteinket, de a cukrászdázás sem maradt el!
Köszönjük Adrienne néninek az eddigi kirándulások megszervezését, Ádám bácsinak a segítségét. Ági néninek a kérdéseket és a rejtvényeket. Hamarosan ismét jelentkezünk egy tavaszi kirándulás tervével! Várjuk a régi és új MMC-seket!
A beszámolót elkészítette: Brecsokné Kertész Ágnes.
