Az őszi MMC kirándulás október 21-22-én a Balaton déli partján, Fenyvesen kezdődött. Feltérképeztük a polgármesteri hivatal előtti szoborparkot. Útipoggyászainkat letéve a szálláshelyen indultunk a Berek felé.
Első állomásunk Imre-major felkeresése volt. A kisvasút mellett haladtunk, énekesmadarak dala, a friss levegő és a fáradt őszi napfény bearanyozta utunkat. A majorban várt ránk vezetőnk, Laci, aki a Berek természetvédelmi területének jó ismerőjeként sok érdekeset mesélt a vadakról, a vízfolyásokról, az itteni természet kincseiről. Megismertünk egy olyan tehénfajtát, melynek egyenletesen vörösesbarnás színe van, ridegen tartható, és finom húsáért tenyésztik: ez az Aberdeen angus.
Szedtünk hatalmas csigákat, kagylókat, de leginkább a békák keltették fel a figyelmünket bátorságukkal: ráugráltak mindenkire, Janie hajára, Evelin nadrágjára. A Fehérvízi ősláp, a Nekota-tó partján megfigyelhettük a vízi madarakat. Kárókatonák pihentek a csupasz ágakon, darvak repültek a fejünk felett, a rét felett egerészölyv és más ragadozó madarak keringtek. A vízi árkokat bürük keresztezték, Anita át is ment rajta.
A hosszú túra után nagyon vártuk a finom ételeket. Paprikás krumpli és óriás palacsinta fogadta az elfáradt gyaloglókat. A majorban megtekintettünk egy kiállítást, mely ennek a környéknek a történelmi múltját elevenítette fel, röviden megemlékeztünk az ’56-os eseményekről is. Persze a játszóteret sem lehetett kihagyni. Estébe hajlott az idő, amikor megérkezett a kisvonat, és Fenyvesre bepöfögött velünk. A szálláson késő estéig tartó játszmák után mindenki nyugovóra tért.
Másnap Fonyód felé vettük az irányt. A kilátó felé kaptatva megálltunk a protestáns templom előtt, ahol beinvitált bennünket a páter, és elmesélte, hogy ez a templom két felekezetet is szolgál: a reformátust is, és az evangélikust is.
A Fonyódi Múzeum vasárnap délelőtt zárva tart, de a mi kedvünkért kinyitották. A múzeum előtti térben ősi kőzetek sora, gróf Zichy Béla mellszobra várt, a múzeum falán emléktáblák emlékeztették az erre járókat Szinyei-Merse Pálra, Molnár-C. Pálra és azokra a festőkre, akiket szintén lenyűgözött a Balaton látványa. Emléktábla őrzi Velics Antal orientalista emlékét is, aki e villa építtetője volt.
A földszinti első teremben égetett mázas kerámiafigurák, hímzett-varrt, festett mesebeli város és alakok, mézeskalácsok, csuhébabák, mázas levelekkel feldíszített óriási tökök színes, vidám kavalkádja vett bennünket körül, hatféle kézműves: kosárfonó, textilműves, csuhéfonó, mézeskalács-készítő, papírfonó és fazekas állított itt ki. A földszinti nagyteremben egy kisfilmet néztünk meg az ezerarcú Balatonról. A tárlók kitömött állatok: daru, róka, kócsag, kárókatona élőhelyeit mutatták be látványosan. Az emeleti kiállítótérben egy 4 négyzetméteres makettet csodálhattunk meg a régmúlt használati tárgyai mellett , és a híres operettszerző, Huszka Jenő életébe is bepillanthattunk. A Biblia héber és görög nyelvű változatait bemutató tárló mellett Karola néni zongorajátéka tette felejthetetlenné ezeket az órákat.
Utunkon betértünk egy keramikus műhelyébe, ahol a vásárlás mellett a gazda sok kis kutyusa kötötte le figyelmünket leginkább A Kilátói úton meg-megálltunk, gyönyörködtünk a Balaton északi hegyeinek és a tó vízének, a haragos felhők játékának csodaszép formáiban. De már keletről éreztük, hogy jön az eső, így az ebédet sietősre kellett fognunk, voltak, akik már csak a vonaton ehették meg a pizzájukat. Sikerült a korábbi vonatot elérni, így is eláztunk egy kicsit! A 7-es „Ági néni rigói” csapat nyert a pontgyűjtésben, jutalmuk Szamos-szív volt.
2017. október 28.
Brecsokné Kertész Ágnes
