Eljött a nyár, itt a kánikula, megérkezett a várva várt vakáció! Bár még sok diák a szóbeli vizsgákra készül, a legtöbb kisdiák végre pihenhet és önfeledten nyaralhat.
Enikő néni Fenyvesre szervezte a tábort, mely a Balaton egyik legszebb pontján helyezkedik el, hiszen szinte az összes tanúhegyre ráláthatunk a déli part e pontjáról: a Badacsony, Szigliget, a Keszthelyi-hegység , a Szent-György-hegy, a Gulács mind-mind jól kivehetők.
A Nap erősségét hol a kis strandon, hol a nagy strandon próbáltuk a vízbe mártózással ellensúlyozni. Esténként a víztükör sima felületén a lemenő nap fénye csodaszép színekben pompázott, máskor a tó felszínét felborzolta a szél, nagyobb hullámait meglovagoltuk, de mindig gyengéden simogatta napégette bőrünk. Alig akartunk kijönni a vízből.
A kirándulás napján Keszthelyre mentünk. A rengeteg látnivaló közül a leghíresebbel kezdtük: A Festetich-kastély főúri rezidenciáit jártuk végig: egyik szalonból a másik szalonba haladva elolvashattuk a kastély építtetőinek terveit, tevékenységét. A falakról a kastély volt urai, úrnői tekintettek le ránk, vagy épp kedvenc állatuk márványból, fából kifaragva nézett minket. Megismerkedtünk a híres könyvtárban látható különleges kiadványokkal, a négy sarokban elhelyezett, négy évszakot jelképező hölgyportrékkal. A titkos ajtót nem mindenki vette észre! A szépen berendezett enteriőrök felidézték a régmúltat, a biedermeier, a klasszicista, a barokk stílusokat. A kínai dísztárgyak és festmények a főúri kedvtelésekről árulkodtak. A díszterem arany-fehér színeivel elkápráztatta a betérőt, nem volt nehéz elképzelni egy régi bált, egy gyönyörű menyasszonyt a tükrök előtt. A torony magasságába csak kevesen merészkedtek fel, de megérte a több mint 100 lépcső megjárása. A legutolsó terem mindenkit megállított: a családfák megfigyelése, az interaktív képernyő használata asztalhoz ragasztott bennünket.
A hintókiállításon kipróbáltuk, milyen is a századokkal ezelőtti utazóalkalmatosságon ülni. Persze az igazi élmény az lehetett volna, ha lovak húzták volna a kocsinkat! Láthattunk középkori harci járművet, egyszemélyes hercegi és hercegnői hintókat, piknikező látványképet, postakocsit és halottas hintókat. A harmadik teremben a nevezetes lovak portréin kívül bemutatták a hercegúrfiak és hercegkisasszonyok játékait: babakocsi, babaszán, hintaló…
Az utolsó kiállításon a modellezés világa tárult elénk. Az osztrák városok és terek, a balatoni táj és Keszthely nevezetes épületeinek makettjei mellett kicsi emberi figurák dolgoztak, utaztak, építettek, játszottak….. A vidámpark céllövöldéje, vurstlija mellett katonai menetelést, hétköznapi jelenetek sokaságát vonultatta fel az óriási terepasztal. És a vonat csak ment, zakatolt hegyen-völgyön, alagúton át.
A sok élmény után a Helikon park hatalmas platánjai alatt jutottunk le a keszthelyi kikötőbe. A forgatagban a vizes játszóteret kipróbálhattuk, és a fagylaltcsodákat is megkóstoltuk.
A tábor esti programja a vacsorakészítés volt: a gyerekek maguk főztek, sütöttek: a tűzgyújtás a fiúkra, a krumplipucolás a lányokra várt. A paprikás krumpli mind elfogyott, ahogy a sült szalonna , a hagymás zsíroskenyér és a sült virsli is. Persze Ági néni senkit sem hagyott feladat nélkül: vagy rejtvényt fejtettünk, vagy dekupázsoltunk, vagy nemezeltünk.
A biciklizés, a ping-pongozás (Enikő néni lett a győztes!) nappali elfoglaltságaink közé tartozott, az éjszakai beszélgetések hajnalig tartottak.
A természet beköltözött hozzánk: négy kis madárfióka etetését láthattuk méteres közelségből. Induláskor sajnos a másik fészekből kiesett fióka sorsát már nem tudtuk követni, jött a vonat, és elvitt bennünket!
Rövid volt, de reméljük, lesz folytatása.
2017. június 22.
Brecsokné Kertész Ágnes
