2016. augusztus 14-19.
Ragyogó időben indultunk Városlőd irányába: első megállónk Veszprém, a királynék városa volt. Megtekintettük leghíresebb műemlékeit : a Gizella kápolnát, a Tűztornyot, a Szent Mihály templomot, Szent István és Gizella szobrát… a Benedek-hegyről letekintettünk a völgyhídra, a városra, míg a belvárosban sétálva a Maci Cukrászdába tértünk, hogy finom fagyival folytassuk utunkat: elsétáltunk a városháza és a megyeháza előtt. Az 56-os emlékműnél, Petőfi vándorbotos szobránál is időztünk.
Délután indultunk tovább: vonatunk elsuhant az ösküi templom mellett, s Kislődnél le is szállt csoportunk. A tábor gyönyörű völgyben feküdt, egy mesterséges tó körül rengeteg játék, a domboldalakon várjátékok, kalandpark és persze a bob várt minket.Vízibiciklizhettünk, úszhattunk, vízikötélpályákon közlekedhettünk a szigetek és a part között.
Egész héten mindegyik játékot kipróbálhattuk, akár többször is: másztunk fára, falra, csúsztunk hajón, hófánkon, bobon és kötélen. Csapatokban versenyeztünk: mocsárjárás, síléces együttjárás, kígyóshintalökés, íjászkodás, célbadobás, célralövés, foci és más labdajátékok egyaránt színesítették a tábori életünket. Lézerharcot vívtunk, és aki kivárta a sorát, jumpingolt is.
Kinga és Niki segítségével számháborút vívtunk, este kerestük az elrejtett képeket, csatakiáltást írtunk, és rajzoltunk csapatunkra jellemző címert, aktivityztünk, és sorolhatnánk estig, annyi játékban volt részünk. Hogy a csendes pihenő időkben se unatkozzunk, Ági nénivel készítethettünk batikolt kötényt vagy szatyrot, nemezlabdát vagy fülbevalót, selyemképet festhettünk, illetve a fagyöngyökből, bőrszálakból nyakláncot, karkötőt készíthettünk.
A környék betyártanyáit és víznyelő helyeit Laci bácsi vezetésével néztük meg, és Péter bácsi fűszerezte meg az erdei utunk csendjét érdekességekkel állatokról, növényekről. Majd megkondítva a harangot is, megtanultuk a segítő fogásokat a túrázás nehezebb sziklás helyein.
Az esti programok közül legjobban a tábortüzek és Martin diszkója tetszett, de sokan a rókavadászatot tartották a legjobbnak.
Fájó szívvel hagytuk itt a tábort, de az idő múlásával már az éjszaka hűvössé vált, a párát az augusztusi nap nehezen melegítette fel. Szerencsénkre nem volt, csak egyszer eső, így sátraink, ruháink szárazon maradtak.
Vigyázott ránk Péter bácsi, Zsuzsa néni és Ági néni.
a Bakonyi Betyárok a Nagy Lászlóból
