Eckartsau: a nyolcadikosok és tizenkettedikesek éppen IV. Károlyról tanultak, ezért meglátogattuk azt a kedves vadászkastélyt, melyben szívesen tartózkodott az utolsó uralkodó Zita királynéval és számos gyermekükkel. Az osztrák császár és magyar király itt mondott le a trónról, mert szerette volna előkészíteni a békét. A pápa boldoggá avatta (a szent fokozat előzménye).
A kastély valaha vízi kastély volt, ma park veszi körül.
Innen Sopronba buszozott a 40 5 -19 év közötti diák. A "hűség városa" volt koronázóváros is, itt városbújócska keretében kerestünk meg sok-sok műemléket, köztük azt a házat, amelyet II. Lajos király (Mohács) nem engedett lebontani, így lett az első műemlékvédőnk. De a dömötöri cukrászda sem maradt ismeretlen az MMC számára.A nyári melegben mindenki megkóstolta a fagylaltot.
Harka kis falujában, egy csuda panzióban (Alpokalja) aludtunk. Csak ajánlani tudjuk!!! Naplemente előtt kipróbáltuk a játszóteret, a hatalmas focipályát, de volt, aki a református és katolikus templomokat és a tájházat is megnézte.
Vasárnap délelőtt templomba mentünk. A bánfalvi XIII.sz.-i román-gótikus kápolna egy római kiskutya tappancsának lenyomatát őrzi a szentély mögött egy téglán. Mellette a dombra egy barokk lépcsősor vezet. Mintha csak egy tengerparti városban lennénk. Szobrok szegélyezik, sokan felismerték a szenteket. Pl.: Szt. Péter a mennyország kulcsával. A szobrokat lassan kiegészítik, helyreállítják. Épp elsőáldozás kezdődött.
Tízórai ideje jött: irány a Harrer csokigyár! A középkori hangulat után egy modern, színeiben barna-kék épület parkolójában tett le a busz.
Kölyökpezsgővel köszöntöttek minket, benne trüffelgolyó, majd film és rengeteg csokoládé, amelyek megkóstolhatók: fekete, fehér, tej, töltött, töltetlen... a többit Gombóc Artúr tudná felsorolni. A csokiszökőkút pedig ontotta a csokibevonatú almát, szőlőt, banánt. Utolsó fogás: forró csokoládé, erre egy hangocska a 40-ből: Jaj, ne! De azért a cukrászda részlegben még belénk fért egy kis fagyi, sőt a hetedikesek békésen leülve jegeskávét iszogattak.
A legfiatalabb MMC-s éppen 5 éves. Egy mignon, rajta 5-ös számot formázó gyertya, a kis Ákos mosolyogva ült "tortája" előtt, mi pedig elénekeltük a "Boldog születésnapot".
Nagycenkre szerettünk volna beköszönni a "Legnagyobb magyar", Széchenyi kastélyába. Ilyen magas, nyíratlan füvet még sose láttunk. Szegény védett hársfasor is csak fulladozott.
Mindenki látni szerette volna Szt. László fej ereklyetartóját, ezért Győrben megálltunk. Úgy tűnik a királyok útja lett a kirándulás. Mint tudjuk, III. Béla arcvonásait őrzi a herma, azaz jellegzetes Árpád-házi vonásokat láthattunk. A haja és a szakálla viszont László koránál 100 évvel későbbi divatra utal.
Még egy pillantás az Írországból származó, a hazája sorsáért vért könnyező Madonnára. Az 1700-as évek egyik Szt. Patrik (az írek védőszentje) napján, kora hajnalban a templomban lévők látták az eseményt.
Borsos Miklós szobraira is vethettünk egy-két pillantást, a sétálóban a szökőkutak és szobrok közt ballagtunk visszafelé. Hamar elröpült e két nap!
A kirándulás képei ebben az albumban tekinthetők meg.
2016.május 21-22.
Galaba Adrienne
